itt n i n c s kilincs

 2018.09.18. este - 2018.09.19. reggel

Végre hazaértem. Lefekszem aludni két napnyi ébrenlét után. Anya megpuszil, besötétít a szobában. Semmi.

Még mindig semmi.

Kérek tőle valamit, egy könyvet. A Bölcsek kövét. Hátha majd az segít rájönni, hogy mit csináljak most, hogy kiderült boszorkány vagyok. 

Anya megijed, sírva telefonál egy orvos ismerőssel. Bevisz valami agykutatóhoz megmutatni neki. Nem félek.

A kapun kifelé találkozunk az idős szomszéd nénivel. Tudom, hogy ő is jó boszorkány, mindig erre utaló volt a viselkedése. Csevegünk, anya sürgetően néz rám. Beülünk a kocsiba az öccsével, aki vezet.

Hosszú az út a Szent Jánosig, irtó szomjas vagyok és folyamatosan pisilnem kell. Anya nem engedi, hogy megálljunk. Egyre jobban kell pisilnem. Már a Moszkva körül járunk, mikor egy pirosnál kiugrom a kocsiból és berongyolok a legközelebbi kínai büféshez. Beenged, én megkönnyebbülök. Anya megtalál valahol, fogalmam sincs, hogyan. Nincs nálam telefon, ő meg borzalmasan tájékozódik Pesten is és Budán is... de megtalál. Nagyon aggódik. Megérkezünk a Szent Jánoshoz. Eltévedünk a sok kis épület között a kertben, pánikolok. Nem akarok bemenni. El fognak kapni, rá fognak jönni. Nem tudok megnyugodni, kiabálok anyuval, nyílt színen. Sosem látott még ilyennek. Arra jön pár ember, nagyon néznek. Idegesít. Vége. Becsuknak majd. Beszélek az orvossal. 4 percnek tűnik az interjú. Átküld a pszichiátriára.Végre értem, mi van: megőrültem. Hmmm.

Fura érzés. A sok "flúgos" között. Én is csak egy vagyok közülük. Látom Kázmért. Látom az egyik szobában őt! Eltűnik. Egy lánnyal beszélek. Elvették tőle a kisbabáját, mikor őt behozták ide a szülei két éve. Azóta nem látta a lánykát. Sírok. Nagyon sajnálom őt. Teljesen kikészít a sztori. Anya és az öccse aggódva néznek továbbra is, ami nem segít. Utálom ezt a tekintetet. Pénzbírsággal kellene büntetni.

De talán ők nem hagynak itt két évig. Bár ki tudja. Ha tényleg megőrültem, akkor jobb lenne úgy.Mindig is a saját dalomra keringtem. 

Próbálok aludni. Nem megy. Most már örökre ébren maradok??? Három napja le sem hunytam a szemem. Megyek lehúzom magam a WC-n. Nem sikerül a hoppanálás, ez valószínűleg nem a Mágiaügyi Minisztérium. Mi a fasz történik???

Ha Harrynek sikerült, nekem miért nem?

Rám húz a nővér egy láthatatlanná tévő köpenyt, az esti vizit után, és hagy az ágyon kikötözve. Félek a kameráktól. Lekötöznek, mert minden sikertelen WC-n hoppanálás után át kell öltöztetni és a WC úszik miattam, mert kipacsáltam a vizet. Szuper.

Kiszabadulok a bilincsből. a nővér nem hiszi el, azt mondja alig jön rá valaki hogyan kell. Mondom és hogyan? Elmagyarázza a fizikáját, ezzel fejezi ki elismerését. A jobb lábamat viszont már hiába szabadítanám ki, nem sikerül. Haza akarok menni. Fáradt vagyok. A folyosón felkapcsolták a fényeket. Annyira szépek. Aludni akarok. Könyörgök Flónak, hogy adjon valamit. Nem ad.

Semmi.

02:05

02:07

02:20

02:45

Kurva lassan telik itt az idő.

...

Bepelenkázva térek magamhoz, a legszélső szobában újra teljesen lekötözve. Most már ki sem tudok szabadulni. Elfáradtam. Megpróbáltam Kázmért megölelni, kérni, hogy bocsásson meg, de megütött és elestem. Kék zöld a szemem alatt a bőr.

Megpróbáltam Tibit is megölelni, hogy elengedtem, menjen, s már nem haragszom rá amiért tönkretett, de a bácsi akit helyette ölelgettem elkezdett erősen fojtogatni, vicsorgott közben és küzdöttem vele, elcsúsztam a szaros pelenkáján, elestem, és így el tudtam szaladni.

Megértem a nővéreket hogy lekötöztek.

Éjjel láttam Istent. Önmagamban. Egyek vagyunk mind, ahogy Bono is énekelte. Eddig nem értettem. Most már értem. Én teremtek. Én vagyok az Isten. Az alfa és az omega. Ádám és Éva egy személyben. Nincs nő és nincs férfi, nincs hetero vagy meleg. Csak én. Mindenkiben él a Jóisten.

Aki ezt nem érti, az nem tudom melyik adót nézi.

Hajnalodik. Tarhálok egy cigit, beszélgetek a többiekkel, mikor már végre kiszabadítottak.

Repülnek a galambok. Egyszerre repülnek fel a pszichiátria terasz palájáról, isteni nézni, ahogy szabadok. És irigylésre méltó, mikor itt még az ajtón se mehetsz ki, mert nincs kilincse.

Megint isten van itt, érzem. Végre megjön a betegszállító értem. Könyörgök, hogy a sziréna ne szóljon Vácig és ők megígérik, hogy nem fog. Az esküvőnkről beszélgetek velük. Nagyon érdeklődőek, én pedig szívesen mesélek.