itt n i n c s kilincs

 2018.09.18. este - 2018.09.19. reggel

Végre hazaértem. Lefekszem aludni két napnyi ébrenlét után. Anya megpuszil, besötétít a szobában. Semmi.

Még mindig semmi.

Kérek tőle valamit, egy könyvet. A Bölcsek kövét. Hátha majd az segít rájönni, hogy mit csináljak most, hogy kiderült boszorkány vagyok. 

Anya megijed, sírva telefonál egy orvos ismerőssel. Bevisz valami agykutatóhoz megmutatni neki. Nem félek.

A kapun kifelé találkozunk az idős szomszéd nénivel. Tudom, hogy ő is jó boszorkány, mindig erre utaló volt a viselkedése. Csevegünk, anya sürgetően néz rám. Beülünk a kocsiba az öccsével, aki vezet.

Hosszú az út a Szent Jánosig, irtó szomjas vagyok és folyamatosan pisilnem kell. Anya nem engedi, hogy megálljunk. Egyre jobban kell pisilnem. Már a Moszkva körül járunk, mikor egy pirosnál kiugrom a kocsiból és berongyolok a legközelebbi kínai büféshez. Beenged, én megkönnyebbülök. Anya megtalál valahol, fogalmam sincs, hogyan. Nincs nálam telefon, ő meg borzalmasan tájékozódik Pesten is és Budán is... de megtalál. Nagyon aggódik. Megérkezünk a Szent Jánoshoz. Eltévedünk a sok kis épület között a kertben, pánikolok. Nem akarok bemenni. El fognak kapni, rá fognak jönni. Nem tudok megnyugodni, kiabálok anyuval, nyílt színen. Sosem látott még ilyennek. Arra jön pár ember, nagyon néznek. Idegesít. Vége. Becsuknak majd. Beszélek az orvossal. 4 percnek tűnik az interjú. Átküld a pszichiátriára.Végre értem, mi van: megőrültem. Hmmm.

Fura érzés. A sok "flúgos" között. Én is csak egy vagyok közülük. Látom Kázmért. Látom az egyik szobában őt! Eltűnik. Egy lánnyal beszélek. Elvették tőle a kisbabáját, mikor őt behozták ide a szülei két éve. Azóta nem látta a lánykát. Sírok. Nagyon sajnálom őt. Teljesen kikészít a sztori. Anya és az öccse aggódva néznek továbbra is, ami nem segít. Utálom ezt a tekintetet. Pénzbírsággal kellene büntetni.

De talán ők nem hagynak itt két évig. Bár ki tudja. Ha tényleg megőrültem, akkor jobb lenne úgy.Mindig is a saját dalomra keringtem. 

Próbálok aludni. Nem megy. Most már örökre ébren maradok??? Három napja le sem hunytam a szemem. Megyek lehúzom magam a WC-n. Nem sikerül a hoppanálás, ez valószínűleg nem a Mágiaügyi Minisztérium. Mi a fasz történik???

Ha Harrynek sikerült, nekem miért nem?

Rám húz a nővér egy láthatatlanná tévő köpenyt, az esti vizit után, és hagy az ágyon kikötözve. Félek a kameráktól. Lekötöznek, mert minden sikertelen WC-n hoppanálás után át kell öltöztetni és a WC úszik miattam, mert kipacsáltam a vizet. Szuper.

Kiszabadulok a bilincsből. a nővér nem hiszi el, azt mondja alig jön rá valaki hogyan kell. Mondom és hogyan? Elmagyarázza a fizikáját, ezzel fejezi ki elismerését. A jobb lábamat viszont már hiába szabadítanám ki, nem sikerül. Haza akarok menni. Fáradt vagyok. A folyosón felkapcsolták a fényeket. Annyira szépek. Aludni akarok. Könyörgök Flónak, hogy adjon valamit. Nem ad.

Semmi.

02:05

02:07

02:20

02:45

Kurva lassan telik itt az idő.

...

Bepelenkázva térek magamhoz, a legszélső szobában újra teljesen lekötözve. Most már ki sem tudok szabadulni. Elfáradtam. Megpróbáltam Kázmért megölelni, kérni, hogy bocsásson meg, de megütött és elestem. Kék zöld a szemem alatt a bőr.

Megpróbáltam Tibit is megölelni, hogy elengedtem, menjen, s már nem haragszom rá amiért tönkretett, de a bácsi akit helyette ölelgettem elkezdett erősen fojtogatni, vicsorgott közben és küzdöttem vele, elcsúsztam a szaros pelenkáján, elestem, és így el tudtam szaladni.

Megértem a nővéreket hogy lekötöztek.

Éjjel láttam Istent. Önmagamban. Egyek vagyunk mind, ahogy Bono is énekelte. Eddig nem értettem. Most már értem. Én teremtek. Én vagyok az Isten. Az alfa és az omega. Ádám és Éva egy személyben. Nincs nő és nincs férfi, nincs hetero vagy meleg. Csak én. Mindenkiben él a Jóisten.

Aki ezt nem érti, az nem tudom melyik adót nézi.

Hajnalodik. Tarhálok egy cigit, beszélgetek a többiekkel, mikor már végre kiszabadítottak.

Repülnek a galambok. Egyszerre repülnek fel a pszichiátria terasz palájáról, isteni nézni, ahogy szabadok. És irigylésre méltó, mikor itt még az ajtón se mehetsz ki, mert nincs kilincse.

Megint isten van itt, érzem. Végre megjön a betegszállító értem. Könyörgök, hogy a sziréna ne szóljon Vácig és ők megígérik, hogy nem fog. Az esküvőnkről beszélgetek velük. Nagyon érdeklődőek, én pedig szívesen mesélek.

Ködben

 2018.09.18. délután

Leltár

Nem volt ott a biciklim. De van egy másik, ami sokkal szebb és jobb annál, az a neve, hogy Babett.

Van egy vonat, amire felszálltam. De vajon időben el fog indulni? És hová szeretnék menni vele?

Vácra, ahová tartozom, haza.

Milyen jó, hogy apa csak egyszer ölelt meg, kiskoromban. 18 évesen.

Nem fájt a fejem, már mióta.

Azt kívántam eddig, hogy bárcsak a Kázmér viszont szeretne. Pedig az igazi kívánságom az, hogy bárcsak valaki engem is szeretne.

Ilonka végig tudta. Őrület.

Igazából ez egészen elképesztő. Megjött a UPC számla, a pontos címemre. Vajon ha nagyon szeretném, a Tibi is megjelenhetne a pontos címemen?

Talán ha, elmennék tüdőszűrésre, akkor újra munkába állhatnék a Fülemülében, és megint boldog lehetnék. Én most már nagyon szeretnék boldog lenni.

Kedves Naplóm, ha van egy megerősítő válaszod, akkor azt szívesen fogadnám!

Tedd amit tenned kell, de előtte: pihend ki magad, rendesen.

Jelenkor

 2022.08. mostmár 14.

(01:02)

Írok most már egy kicsit, mert kellene egy merengő, de nincsen a való világban. Az amúgy mennyire kemény, hogy éjfél előtt kicsivel egy egyórás áztatás fürdés után kitaláltam hogy azért a maradék lilából még befestem a hajam holnapra, hogy csini legyek. Mármint az egészet. Erre megnyitom a bloggert, és a 2018.08.13-as bejegyzés: "befestettem a hajam zöldre, mert miért ne."

Na de mi történt 4 éve, hova ez a sok ciklikusság?

Teszem azt, bipoláris hangulatzavar felsejlő mániás epizódjai törhettek elő belőlem? Naná. Nincs vége gyerekek, megyünk tovább ezen a buszon, csak most nem szívok spanglikat meg nem vedelem a bort, csak iszogatom a cukormentes pepsimet itt szépen a nappaliban. Sokkal normálisabb ember lettem. Savanyúbb semmiképp, haha. Itt szuszókál alattam Tonka, 

az új kutyusunk Karllal, aki amúgy azóta az új pasim. Mármint ahhoz képest új, hogy még nem beszéltem róla, de amúgy 21 hónapja nyomasztjuk egymás tyúkszaros életét. :D

Jó fej, csípi mindenki, kicsit konzervatív, de pont csak annyira, hogy még szeretem is. Csak nem engedi a francos, hogy cigizzek, az eléggé megviselt egy éve, de már megszoktam, hogy fenyítés jön, ha rágyújtok. Hát ez van, mindenkinek van egy heppje, így egy éve már cigizni sem cigizek. Hiányzik, mint egy sánta mókusnak az erdőtűz, de hát, ahogy tanult kollégám mondaná: "Nemtuccmicsináni". 

Aztán mi fán terem ez a bipoláris hangulatzavar a.k.a. mániás depresszió?

Bolond vagy? Meg vagy őrülve? Nem. De azért de. Kicsit. Mindig éreztem én ezt különben magamban. Sokszor például olyan jól elszórakoztattam magam, mint ha nem is kellenének emberek körém a Föld nevű bolygóra, de ez egész kisgyermek koromtól így van. Sokszor meg olyan kis szomorú voltam, hogy semmi sem tudott megvigasztalni, csak a művészetek. Bármi. Egy százszor visszatekert rész egy sorozatból, arról a pár percről ami hiányzott az életemből például. Az rengeteget segített. Percek, amik többet értek az embereknél, és azok vigaszaiknál. Furcsa volt, és mégsem volt az. Mindig volt receptem a rossz kedvemre, mint egy rendes cukrásznak. 

Pro-prológus :)

Mosolygó depresszió

2017-ben kerestem rá (akadtam rá) erre a kifejezésre, amikor Chester Bennington haláláról számolt be a sajtó. Emlékszem aznap gyászoltunk Dzsófi barátnőmmel, nem egy helyen dolgoztunk már, de random rá írtunk chaten egymásra, hogy bazdmeg ezt nem hiszem el, én nem akarok olyan világban élni, ahol ez az ember már nem énekel többé.

By the way, ha valaki ismeri a Linkin Parkot egy kicsit is, vagy úgy unblock Chestert, azért rájöhetett, hogy nem volt túl váratlan lépés ez tőle, mégis sokkolt minket.

Szóval az általam önállóan felfedezett, első zenekarom a Linkin Park volt, nyilván akkor, amikor ajtóstúl berobbantak a zeneiparba, 2003-ban. Üvöltettem otthon a Hybrid Theoryt, az összes kiadott és ki nem adott EP-t, minden spórolt pénzem eredeti CD-k vásárlására ment, pedig már letölthettem volna, de az -nem olyan- és még LP fórumhoz is csatlakoztam, ahol közösen elemeztük a számokat és ömlengtünk. Hát, nem szégyenlem ezt se, végülis ilyen egy tisztességes 14 éves zenekedvelő tinédzser.

Azt gondoltam, hogy a rossz kedv, az állandóan elmélkedős hangulatom, amikor ábrándozok, próbálom megfejteni a világot, és megrajzol,ni a vágyaimat a jövőre, és az, hogy egyedül érzem magam a lehető legjobban és biztonságban az teljesen oké. Valszeg, egy brutál 15 évesnél tényleg az, de nem tudhatom, nem volt még 15 éves lányom… Anyunak viszont volt már egy akkor, és hatalmas respekt neki, hogy felém nem mutatott aggodalommal, de a legjobban kezelte: hagyott, hagy csináljam ami jól esik, hagyott bulizni menni, hagyott hollóba járni iskolába, fekete körömlakkal, kifesthettem magam, lehetett szögecses övem, sosem szólt bele, és emiatt…nos emiatt, hogy nem tudtam felháborítani az extrémitásommal, se a brutál öltözködésemmel, viszonylag hamar fel is hagytam vele, 17 évesen már egészen normális lányhoz való ruháim voltak. Viszont belül, nem akart változni valahogy semmi sem egy centit sem. Egy gimibe jártam közép suliba kb 19 lánnyal és 6 sráccal egy osztályba. Nagyon utcai vegyes style osztály voltunk, sokan olasz fakultációra jelentkeztek, sokan németre, néhányan tesire, és azt gondolta a diri, hogy ok, ők legyenek egy osztály. Hát….”jó ötlet volt”. Én bővítettem a németes bázist: első két évben heti 5 németünk volt. Ki is pörgettem gyorsan az előrehozott érettségit nyelvvizsga kiváltással, aztán 3.-tól volt 3 szabad órám/hét. Ezekben írtam a házikat. Nem voltam vészesen hülye, 4-es átlaggal tudtam végezni, különösebb erőráfordítás nélkül, és az érettségim is kb 3,8 lett átlag.

De sehol sem találtam a helyem, soha. Kasztok alakultak ki az osztályban, de egyiket sem éreztem magaménak, ezért az alternatív füvesekhez csapódtam, mert szimpatizáltam velük, a faszom se tudja miért.

Jött az első szerelem: egy deszkás - dobos személyében, hát mondanom se kell, ripityára törte a szívem kb 1 nap leforgása alatt, és potom 3 évembe telt kiheverni, úgy, figyelj, hogy még csak nem is jártam a sráccal! :D most biztos röhög szegény ha olvassa, mert előtte nagyon jó barátok voltunk, most meg már eltelt 200 év és néha beugrok a kurvamenő koktélbárba ahol ő az üv és tolok egy olyan gin tonicot amitől bepárásodik a szemem. Na szal ezek voltak, legjobb barátaim a füves alter cimbik, és a hozzánk képes nagyon fiatal Ofőm (akivel LOL a mai napig tartom a kapcsolatot és ez szám szerint 15 év eltelte az érettségi óta) ja és mögöttem a füstbe ment első szerelem. Közben a szosöllájfom igazán szépen terjedt, mint az eper a kertedben, ha nem figyelsz, de szerencsére tele volt fiúkkal, főleg gamer fiúkkal akikkel rengeteget csocsóztunk. Nos a gamer fiúkhoz közel éreztem a lelkem, mert nekem van egy bátyám, aki 11 évvel idősebb és überkocka. Szóval a srácokat az ujjam köré csavartam azzal, hogy tudtam az összes szakkifejezésüket, és játékukat, pontosabban ujjam köré csavartam VOLNA, mert cserébe nem ezt honorálták, hanem egyenként beleszerettek a legjobb barátnőmbe, akivel ált suli 7.-től sülvefőve együtt mozogtunk, na és miután ezt megtették, nekem ríttak chaten otthonról, hogy basszus nem tudnak mit csinálni ők halál szerelmesek a Lilibe és most tanácsoljak már valamit nekik. Na körvonalazódik benned Kedves Olvasó, hogy mennyire szegény is voltam én 2007-ben? Nagyon szegény. Nagyon nagyon szegény. De legalább az vígasztalt, hogy megjelent a Linkin Park 3. Stúdióalbuma, és egyben a legdepressziósabb lemezük, amivel egybe tudtam olvadni. Szóval megvígasztaltam mindenkit. Mindenkit magamon kívül. Mindig, mindig én voltam a legeslegutolsó, mert azt gondoltam gyorsan segítek másoknak, és –utána– nekem még úgyis annyi időm van helyrepakolászni a gondolataimat meg az érzéseimet. Közben elkezdtünk bulikázni, elkezdtem fogyasztani alkoholt, amit nagyon jól bírtam, és még több lelkizés meg kitárulkozást meghallgathattam, hogy aztán még azokon gondolkodhassak. Egyik osztálytársnőm Szobon lakott és mivel szar volt onnan vonatközlekedés haza este ezért inkább ott aludtam nála sokszor buli után, és mikor ebbe az irányba nyitottam, lett egy aranyos, nagyon jófej társaságom, akiknek a fele az Életveszély című zenekar tagjai voltak, és Bé gyerekkori barátai. Mondanom sem kell, hogy nyilván a dobossal sodort össze a szél, és itt történt 17 évesen életem

Első

Csókja.

A legeslegelső.

Amiről ábrándoztam olyan régóta, visszatekertem a filmeket, hogy megnézzem mit csinálnak, és láttam, hogy jó bulinak tűnik, de tudod, amikor nem tudod milyen lehet tényleg átélni, addig hiába gondolsz róla akármit is. De többször álmodtam tiniként hogy csókolózok valakivel (tökmindegy érted) és arra keltem, hogy full nyál a párnám. 

Namost Sanyi, az első paskóm, az Életveszély zenekar dobosa, elvitt engem sétálni meg beszélgetni Szobon a Dunaparton egészen fel a Kálváriára, ahol hátradőltünk a Kálvária tetején és úgy néztük a csillagokat. (Tudott a srác, mi?)

És mondott valamit, ami arra utalt hogy na most meg fog csókolni, úgyhogy mélyen a szemébe néztem és gyorsan végigszkenneltem a filmekben látott jeleneteket és arra gondoltam oké Timi 17 éves vagy, ez most itt és most meg fog történni ez a csók, készen állsz. Úgyhogy meg is történt, smároltunk. Nyelvesen. Pár perc múlva Sanyi némi felháborodással vegyes értetlenséggel rámförmedt, hogy azért nem illene hazudoznom. Kérdőjeleket sugároztam felé, ahogy Fable írná. Mondom he?

Mert én azt hazudtam, hogy ez az első csókom. Mondom dehát ez volt az, nem hazudtam! Nem hitte el. 

Levontam a tanulságot, jól tanulok képek után.

Szóval Szobon bulikázgattunk, egy hónapig jártam Sanyival, a dobossal, de 2 hét után kb 1 mm-esre vágta apja a haját, utána próbáltam még helyesnek látni, de már sosem volt ugyanaz, szóval szakítottunk. Legalább tökéletesítettem addig is a technikámat.

Egyszer azt álmodtam Bé mellett később egy szobi buli után, hogy kibékülünk a vágyott deszkás dobos szerelmemmel és megölel a suli előtti járdán és nagyon mélyen a szemembe néz. Az egész olyan életszerű volt, szinte emlékszem a hajára, a szemére, ahogy néz. Nagyon csalódottan ébredtem, mikor kiderült, hogy ez álom volt csak. Bé azt mondta sírtam álmomban, ő próbált megnyugtatni de nem tudta végül ébren voltam-e. én meg elmeséltem az álmom, és azt mondta sose felejtem el (ez milyen öregbácsis szöveg)

Szóval azt, hogy nem tudom, hogy tudsz ennyi mindent érezni egyszerre, én már felrobbannék a helyedben.

Na hát így indítottam a 18-at, szevasztok.

Akkor még nem tudtam, hogy lesz olyan, később, hogy minden összeáll és sokkal jobb lesz.

Elhúztam Szegedre rajz szakra, ami minden szempontból egy rossz döntés volt, de fél év múlva beismertem legalább és hazacuccoltam, felhagyva ezzel egyetemi pályafutásomat, ami miatt mindig is szégyenleni fogom magam, mármint, azért hogy nincs diplomám, de ezt majd később.

Elkezdtem dolgozni, először vendéglátásban, cukrászdai pultos és fagyiosztó kisjány voltam. Bevallom nem ártott a személyiségen fejlődésének, hogy 19 évesen szembesültem vele, milyen a kemény meló, a napi 10-12 óra talpon, kedvesen, mosolyogva mindenkihez, otthon hagyva a rossz kedvedet mikor belépsz az ajtón. Otthon sosem voltam egy takarító tündér, de itt megtanítottak hogyan kell hatékonyan és szépen takarítani, meg ezen kívül az első munka közösségem volt amibe bekerültem. Nos, nagyon nem olyan, mint a gimi. Ha szabad ilyet mondani, ez a totális ellentéte annak.

Prológus 5.

 2018.08.19.

Kedves Naplóm!

Ma Edivel (a sas) megint a nyakunkba vettük a Dunakanyart. Elmentünk Nagymaros-Visegrádig a Kis francia pékségbe, amit már régóta meg akartam mutatni neki, mert:

- Mikor először voltam ott, kb 5éve, beleszerettem a helybe és megfogadtam, hogy egyszer, ha nem is _ugyanilyenem_ lesz, de akkor is valami egggészen hasonló cukrászdát nyitok. Az egész hely milliője annyira magával ragadó, hogy az ember lányának olyan érzése támad pont, mint mikor éppen szerelembe esik. (Edi, a sas, is pont így érzett, aszonta.) Pici helység,tele van a levegő frissen őrölt kávé illatával, ami keveredik, frissen kisült croissantféleségek illatával, amitől meg lehet bolondulni. Pici asztalok, székek, minden természetes hatású, fából van, egyszerű, puritán, imádnivaló. A vendégtérben van egy hűtő, ami tele van ínycsiklandó francia sajtokkal és szarvaskolbászokkal meg froe graisszal, sonkákkal, olasz szalámikkal, és fancy lekvárok is találhatók. Télen bon-bon kínálat vár ezek helyén, szépen temperált,jó minőségű töltelékkel, és ha nem sikerül valamelyik bonbon odaadják kóstolóba, ingyen, hogy könnyebben tudj, dönteni. Amúgy a csokoládé az emeleten készül, nyáron frissen főzött fagyitól roskadozik a fagyispult. Ezek mellé egy szupercuki 50-es fazon az eladó, és kedves neje, és ők, _miattunk_ zárás után fél órával, lebattyogtak az emeletről, ahol laknak, és kinyitották nekünk az egész helyet, főztek kávét, beszélgettünk, és láss csodát, miadisten eladó az egész. Volt még három darab pain du chocolate, azt megvettük, meg egy almondos, azt is, megkávéztunk, és gyakorlatilag átjárt minket a tökéletesség érzése. Hatvanhét misi választ el sajnos a szeretett hely és a tulajdonosi papírtól minket, ezen agyaltunk a teraszon, kávét szürcsölgetve, hogy as soon as posssible el kell kezdenünk lottózni, és azonnal megcsinálni ott a tutit. Ímhol tessék 5 éves terv. Lottó >> lakás + cukrászda.Nem is kell már férfi az életembe. Ez a mindenem így leírva igazából. Aztán. Elmentünk a Nomád bárba (kötelező, ha arra járol), találkoztunk ismerősökkel és jót dumcsiztunk. Na ennyi. Csákó.

Prológus 4.

 2018.08.13.

Zöldre festettem a hajam, mert miért ne. Kiemeli a szemeimet.

2018.08.14.

Séf: "Maga úgy néz ki, mint egy nukleáris hulladék."

2018.08.17.

Depeche Mode - Somebody

I want somebody to share
Share the rest of my life
Share my innermost thoughts
Know my intimate details

Someone who'll stand by my side
And give me support
And in return
She'll get my support

She will listen to me
When I want to speak
About the world we live in
And life in general

Though my views may be wrong
They may even be perverted
She'll hear me out
And won't easily be converted

To my way of thinking
In fact, she'll often disagree
But at the end of it all
She will understand me
Ahhhh,

I want somebody who cares
For me passionately
With every thought
And with every breath

Someone who'll help me see things
In a different light
All the things I detest
I will almost like

I don't want to be tied
To anyone's strings

I'm carefully trying to stay clear
Of those things

But when I'm asleep
I want somebody
Who will put their arms around me
And kiss me tenderly

Though things like this
Make me sick
In a case like this
I'll get away with it

And in a place like this
I'll get away with it

Hazaérek, lerakom a bicót. Behozom róla a lámpákat. Bezárom az ajtót, leülök kicsit a székre. Kupi van. Mosogatni kéne. Elrakni a szennyest. Elvitte a szennyestartót, mert az övé volt. Kéne szerezni egy

újat, hogy ne a mosógépbe gyűjtsem a ruhákat szombatig. Majd kövi hónapban. Átpörgetem a telefont, 

tinderezek fél órát. (Minek?) Elegem lesz, elmegyek zuhanyozni. Bebújok a pizsifelsőmbe. Újabban alsót nem veszek, Dagobert bácsiban nyomulok. Kinyitom az ablakot. Hallgatok még zenét. Nem tudom, miért 

olyan fontos, hogy kívülről tudjam a Somebodyt, de ma megtanultam. Idegesít, ha mosogatás közben nem tudom végigénekelni.

Írkálok ennek-annak. Próbálok 10-nél több oldalt olvasni, nem megy. Elalszom. Egyelőre a takaróhuzattal. Éjjel 3-4 között felkelek, hogy fázom, és a pokrócot is magamra húzom.

2018.08.18.

Szól az ébresztő. A második. A harmadik. Nyomok még egy szundit. Elalszok. 08:19-kor felébredek végre. 08:30-kor indulok bicajjal. Épp a vitamint bekapom, meg egy 2 napos kávét legurítok. A + D vitamin, Inofolic. Várom, hogy újra 60 kg legyek, de még messze. Várom, hogy jobb legyen a kedvem.

Várom, hogy elkezdje sajnálni, hogy a kukába dobta az egészet.

Várom az elégtételt.

Várom az igazit. 

Lesz olyan?

Lesz még kedvem az egészhez valaha?

Meg hitem?

Prológus 3.

Chef bácsi vállveregetései 2018. március - augusztus

"Magában olyan van, amit az iskolában nem lehet megtanulni, ezt nem tanítják."

"Xy nagyon elfogult magával. Nagyon szerette az Z-t is, de maga megelőzte őt is. A legjobb kollega eddig."

"Maga egészen elképesztő. "

"Egy igazi anarchista, hippi, punk, nagyon szemtelen, iszonyatosan makacs, de annyira jól főz, hogy nem tudok mit csinálni... "

"... de hát én is szeretem magát."

"Maga olyan mint a Subaru Forester. Szerelem első látásra, aztán azóta is csak csalódást okoz.