2022.08. mostmár 14.
(01:02)
Írok most már egy kicsit, mert kellene egy merengő, de nincsen a való világban. Az amúgy mennyire kemény, hogy éjfél előtt kicsivel egy egyórás áztatás fürdés után kitaláltam hogy azért a maradék lilából még befestem a hajam holnapra, hogy csini legyek. Mármint az egészet. Erre megnyitom a bloggert, és a 2018.08.13-as bejegyzés: "befestettem a hajam zöldre, mert miért ne."
Na de mi történt 4 éve, hova ez a sok ciklikusság?
Teszem azt, bipoláris hangulatzavar felsejlő mániás epizódjai törhettek elő belőlem? Naná. Nincs vége gyerekek, megyünk tovább ezen a buszon, csak most nem szívok spanglikat meg nem vedelem a bort, csak iszogatom a cukormentes pepsimet itt szépen a nappaliban. Sokkal normálisabb ember lettem. Savanyúbb semmiképp, haha. Itt szuszókál alattam Tonka,
Jó fej, csípi mindenki, kicsit konzervatív, de pont csak annyira, hogy még szeretem is. Csak nem engedi a francos, hogy cigizzek, az eléggé megviselt egy éve, de már megszoktam, hogy fenyítés jön, ha rágyújtok. Hát ez van, mindenkinek van egy heppje, így egy éve már cigizni sem cigizek. Hiányzik, mint egy sánta mókusnak az erdőtűz, de hát, ahogy tanult kollégám mondaná: "Nemtuccmicsináni".
Aztán mi fán terem ez a bipoláris hangulatzavar a.k.a. mániás depresszió?
Bolond vagy? Meg vagy őrülve? Nem. De azért de. Kicsit. Mindig éreztem én ezt különben magamban. Sokszor például olyan jól elszórakoztattam magam, mint ha nem is kellenének emberek körém a Föld nevű bolygóra, de ez egész kisgyermek koromtól így van. Sokszor meg olyan kis szomorú voltam, hogy semmi sem tudott megvigasztalni, csak a művészetek. Bármi. Egy százszor visszatekert rész egy sorozatból, arról a pár percről ami hiányzott az életemből például. Az rengeteget segített. Percek, amik többet értek az embereknél, és azok vigaszaiknál. Furcsa volt, és mégsem volt az. Mindig volt receptem a rossz kedvemre, mint egy rendes cukrásznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése